Fateromnak szó nélkül felírt az orvos egy háromezer forintos gyógyszert, amiben volt öt pirula. Persze ezt te pór már csak akkor tudod meg, amikor a kedves gyógyszertáros kislány megkérdezi, hogy megtudod-e venni. Na már most, ezt előbb az orvosnak is meg kellett volna tennie, mielőtt felírja. Pláne, hogy volt ugyanolyan hatásfokú, olcsóbb alternatíva. Ebben az esetben köteles is lett volna azt felírni. És kiállított egy olyan receptet, amin elírta a TAJ számot. Minden orvos kutya.

Nem igazán tudnám eldönteni, vajon a Mandarlay tetszett-e vagy sem. Nem rossz film, azonban sokat ront a megítélésén, hogy a Dogville-hez kötik. Feleslegesen átemeltek motívumokat, amelyek itt nem bírtak különösebb jelentősséggel. Vártam a megszokott színészeket, helyette jött egy csapnivaló fruska. Néha nagyon vontatottnak éreztem a film menetét, a végén pedig konklúzió gyanánt feltűntetett megfejtésnek nem éreztem, hogy vajmi köze lenne bármihez — filmhez, valósághoz. Másoknak jobban tetszett.

A napokban találkoztam néhány zenész cimborával. Akkor kezdtem magam kínosan érezni, és elmélyülni a dohányfüstöm kalandos gomolyában, amikor arra terelődött a szó, hogy ki éppen melyik pixelre végez otthon önkielégítést. Mint megtudtam, az egyik jelenlévő szűkebb családi köre, bátyja-huga is az ő szerzeményei alapján fedezi fel az emberei test szövevényes titkait. Na de, tőlük hallottam az iWiW egy igen érdekes felfogását is, miszerint azontúl, hogy a csajok bikinis képet töltenek fel, azért is jó, mert úgy tudsz valakit elküldeni a kurvaannyába, hogy azt másik kétszáz bary is látja. Ebben mondjuk van valami.