Pár perc türelmét kérjük

A jóöreg seggfej dillema. Call me köcsög, a szerző után szabadon. Hogyan egyensúlyozz a kettő közt, mikor nincs is kettő. Seggfejnek kell lenned, ez a szereped. Ezt várják tőled, így tudsz teljes lenni. Hogy majd aztán boldogan mondják neked, hogy hát már te nem az, meg a hátad mögött hogy aztán ő most aztán az, és mindvégig mindenki erre várt, fogadd csak el.

Megtanultam, hogy tegyek wip limitet azokra a dolgokra is, amik felbasznak.

Hangos cédé karira

Nő előttem magát fotózza. Fotózza magát előttem a sorban. Az írók boltjában. Az Írók boltjában. Negyvenes nő könyveket vesz. Megnézi, hogy sikerült. Öregem, csak selfie-k vannak a telóján. Meg hangos cédé karira a kosarában. Elképzelem, ahogy anyám ugyanezt csinálja. Nagyon lassan megy a sor.

A bálna repülőt!

Az idő nem múlik. Nem az idő múlik. Az állandó és a tér folyik. A tér a változás. Térben változom. Nem figyelsz arra, ami a többieknek maga a múlás. Így múltok ti. Az idő csak egy dimenzió lesz. A gondolataidat leköti a tér. Nézed ahogy változik, és nem érted, hogy nem vetted észre. A bálna repülőt! Így múlok én.

Én vagyok a páfrány monszuna

Arra várok, hogy a blogomat majd olvassa, a blogomat majd olvassák, a blogomat majd Für Anikó olvassa az Örkény színpadán, blogszemle hárompontnulla, hirdetik majd, közben élem az életem, mint egy latin tánc, táncolok benne ahelyett hogy írnám, írnám már hogy legyen mit felolvasni, hogy legyen mit megélni és a füledbe súgni tánc közben, nem csak ide a telefonba mellégépwlge mellégépelve hanem betűkbe fojtani a bánatom mint egykoron, tisztességesen, amikor még volt bánatom, amiután azóta is csak bánkódóm. Írok. Ti írtok. Ti írók!

Viszki az új zsubrovka

Nem iszom kávét. Nem főzök eleget. Nem eszem húst. Nem olvasok eleget. Nem eszem egyedül. Nem jógázom eleget. Régi lányokkal inkább nem dugok. Meditálok. Új lányokkal nem dugok eleget. Nem írok eleget. Metrikákkal elemzem az életem. Dolgozom. Nem pihenek eleget. Utazom. Nem úszom eleget. Iszom. Nem futok eleget. Dolgozom. Nem dohányzom. Menedzserkedem. Nem írok eleget. Teázom. Yonderboit hallgatok.

Lentre szeretnék egy jegyet

Egy ristretto, három pöff a pipából, egy korsó sör. Csodálatos trip.

Felültem a bringára és letekertem a hajóra, persze az elején még itt matattam a hátsó lámpával, pipázva ne szerelj!, hallod hogy ezresből elemmel együtt hogy hoznak ki háromledeset, az kemény, de aztán ott jattoltunk D-vel meg minden, tudod az volt, amikor senki nincs az elején, már előre tudod, hogy zsír lesz, és persze tíz pöpec úriember jelent meg, gyönyörű vámpírok, Mahala Raï Banda, hogy aztán másfél óra út, haza keresés, öregem, én tényleg török vagyok, most épp a never eat alone ponton gyúrok, kilencből négy. BUD–IST–AYT a terv.

19.14

A világ legrondább nőjét a Fény utcai piac alagsorában, a Vénusz Sörbárban pillantottam meg. Persze nem ott és nem úgy. De hát valahogy el kellett kezdenem. El is kezdtem hát, bárki megmondhatja. Különben a ronda nők mindig is vonzottak. Mit vonzottak, vonzottam őket én is. Öregem, valahogy bírtam én a nőket, mit bírtam, mind s inkább azok bírtak engem. Végül aztán a nagy bírásnak az lett a vége, hogy tovább már nem bírtam. Persze a végnélküli végnek jó vége soha nem lett. Persze végezni azt, mi el sem kezdődött, nem is lehet. A szagok összekeverednek, a festékek elmosódnak, a tengerre hulló sakuraszirmok kalóz ganésaként fodrozódnak a vízen. Mindenki látja, hogy ez teljesen értelmetlen, de hát akkor mi értelme az életemnek, ha ez az életem? Valósággal összekent képzelet szülte vágyak félszavakban, újrapapír vásznon, akrillal, 2011-ben. Öleled, hogy kicsit mindezt feledd, szorítod, harapod, hogy érezd, hogy hús az is, hogy sikoltva taszítsa el a mellére hajtott fejed. Tschuldigung, ich war ganz überrascht, dass du hier bist. Manchmal weiß ich nicht was Realität und was Traum ist. Két mondat közt a legrövidebb út egy történet. Két nő közt a legrövidebb út egy élet. Abre los ojos, de csak félve, reméld, hogy szemben majd ő ül. A mélység nélküli végtelen szemben. Néha rémiszt, hogy amiért más sóvárogva issza sörét, azt két kézzel dobod el. Mert hiába nem borotválkozol, az idővel dacolnod kár. Megvár. Lassan élezd a santokut, hallgasd az acélt. Hallgasd csendes halálát. Inhale deep, exhale slowly. Miután a hullát behajítottam a kútba, a véres kezemet egy hófehér bárányba töröltem; nehéz volt a szívem.